Intel Core i7 920 és Gigabyte GA-EX58-UD5P teszt

Technikai ismertetéstől mindenki szíves engedelmével most eltekintenénk, szinte minden hardverrel foglalkozó sajtóban erről olvashat az emberfia, így fókuszáljunk inkább a teljesítmény bemutatására.

Az utóbbi években meghatározó szerepet töltött az Intel rendszerek fölényében, a Core 2 széria mérhetelen tuning potenciálja. Mindenki attól tartott az i7 eljövetelével már nem lehet, vagy nem lesz értelme a tuningnak, mert annyira a többszálas “multithread” kihasználtságra lett kihegyezve ez a rendszer. Részben egyet kell értenünk ezzel a megállapítással, mivel az elérhető órajelek tekintetében a több mag és a P4 korszakból visszatérő HT “Hyper Threading” (a létező 4 mag mellé generál +4 utasítások végrehajtására képes szálat, amit az azt kihasználó programok fizikai magokként kezelnek, természetesen teljesítményben azért ez messze áll a valóságos magoktól, de többszálas alkalmazások esetében +20%-os növekedést is okozhat ami nem kevés) mind tényezők, amelyek visszafogják a MHz-ek egekig növelését, részben a megnövekedő hőmérséklet termeléstől, de főként azon egyszerű törvényszerűség alapján, miszerint a több alkatrész nagyobb hibára ad lehetőséget. Így van ez cpu magokkal is. Szintén újítás a Turbo mód, amely veteránoknak esetleg mond valamit a Pentium és MMX korszakból. Szerepe nem különösen bonyolult, a cpu órajelének a szorzóját megnöveli +1 értékkel (tehát 20×133-ról 21-re), és minden feladatot alkalmazást ezen az órajelen folytat, amíg nem érzékel mind a 4 magra kiterjedő terhelést. Tehát, például egy többszálas program, vagy akár Prime95 futtatása, visszaállítja az eredeti szorzót, így az órajelet, amit a bios-ban megadtunk. Mint a Core 2-ben az i7 esetében is csak az Extreme cpu-kban lehet szorzót felfelé állítani, így csak az FSB növelésével lehetett tuningolni. Az elv itt is változatlan, egy úgynevezett base clock-ot (* a jövőben BCLK) kell feljebb tornásznunk a nagyobb órajelhez. Ennek nincs egyenesen arányos kihatása a teljesítményre, mert a BCLK nem adatátviteli busz a cpu és az alaplap között, hanem csak a QPI busz órajele. Tehát ha növeljük, csak a cpu és a ram órajelére van kihatása, önmagában nem okoz gyorsulást.
Visszatérve – hál’ istennek – nem kell aggódniuk sem a maximalistáknak, sem a tuningereknek, az i7-ben igenis van potenciál, a kérdés az, hogy elő tudjuk-e csalogatni és ki tudjuk-e használni?

Egy kis Core i7 920 specifikáció:

csíkszélesség: 45nm
foglalat: LGA1366
magok száma: 4
órajel: 2.67 GHz
L1 cache: 256 kB (64 kB / core)
L2 cache: 1 MB (256 kB / core)
L3 cache: 8 MB (shared)
Utasításkészletek: x86, MMX, SSE, SSE2, SSE3, SSSE3, SSE4, x86-64
Memória vezérlő: Triple channel DDR3 800/1066 MHz
Busz sebesség: 133 MHz – 4.8 GT/s QuickPath Interconnect
TDP: max. 130 W

Fényképek az alaplapról megtekinthetőek egy héttel korábbi cikkünkben: Gigabyte GA-EX58-UD5P fotók

És következzenek képek a teljes konfigról:

Hardveres tesztkörnyezet:

MB: Gigabyte GA-EX58-UD5P
CPU: Intel Core i7 920 (C0 ES)
RAM: CSX Diablo DDR3 2000 kitek
VGA: Asus EAH4870X2 TOP 2GB
HDD: CSX SSD SLC 32GB
PSU: Ultra X3 1000W
Hűtés: víz

Operációs rendszer:

Windows Vista Ultimate 64bit SP1

Tesztprogramok:

Everest Ultimate
SuperPi 1.5XS
Cinebench 10 64bit
Winrar Benchmark
3Dmark2006
3DmarkVantage
Wprime

Eredmények Core i7 920 alap órajeleken:

Az új foglalatnak hála a hűtési megoldás nem kis fejtörést okozott, mert nem nagyon kapható még a piacon LGA1366 foglalatra hütés , ezért az LGA775-ös vízhűtést időleges megoldással sikerült csak felrögzíteni, ám ez igencsak szükségszerű megoldás volt, nem gyengén hőtermelő a Nehalem.
Továbbá azt kell mondjam, az X58 esetében újra kell tanulni a DDR3 fortélyait, mivel az óriási sávszélesség, amit a magas órajelek és a Triple Channel tesznek lehetővé, elveszik ha nem tudunk megfelelő memóriákat a rendszerbe pakolni. Első körben 3*1GB Micron D9JNM chip-es modullal próbálkoztam, ám nagyon alacsony, DDR2 szintű órajeleken volt csak stabil. A lockos prociknál az amúgyis visszafogott memóriaosztás (133 BCLK-n max DDR3 1066) csak tovább csökkenti a sávszélességet, amely így alap órajeleken nem több egy nagyon kihegyezett DDR2, vagy egy szimpla DDR3 Dual Channel-es eredménynél. A második körben 2*2+1GB (tehát 5GB) Micron D9GTS chip-es modullal (mind CSX Diablo köntösben, ám csak Dual Channel kitekből összeválogatva, Tri Channel kiteket egyelőre elég problémás szerezni, másrészt az 1-3-5-ös dimm használhatatlannak tűnik eddig minden lapban) már sokkal sikeresebb voltam, így a sávszélesség megnövekedése elég nagy plusz-t jelentett minden tesztben. A fő probléma ugyanis a DDR3 feszültségében keresendő, ugyanis a cpu-ban van a memóriavezérlő, nem úgy mint LGA775-ös processzorokban. Tehát a DRAM feszültség módosítása a processzorban is végrehajt valamiféle reakciót, és a kezdetben 1.60-1.65v-ban maximalizált adható, biztonságos feszültség most már bios korlátokba nem ütközik. Az EX58-UD5P-ban 2.50v a maximum adható, ám nem tudhatjuk még pontosan milyen hatásai vannak a cpu-ra. De most már lássuk az eredményeket (tehát 920 alap órajelen + turbo mód bekapcsolva):

Everest Cache&Memory

Everest CPU Queen

Everest CPU Photo

Everest CPU Zlib

WinRAR

WPrime 32M

Örömmel tapasztaltam, hogy sikerült a jelenlegi 920 világrekord fölötti órajeleken teljes stabilitással tesztelni . Komoly dilemma volt a HT-vel és HT nélkül való tesztelés is. Ez alatt azt értem, hogy meg kell találni a kompromisszumot, melyik tesztprogram, vagy akár alkalmazás használja valóban a +4 szálat, amit a HT biztosít. Jelentős órajelbeli különbségeket lehet felmutatni HT nélkül. Turbo mód bekapcsolása mellett azok a programok amelyek nem terhelik maximálisan mindegyik magot, tudunk a gyárinál magasabb szórzóval futni – mint erről szó volt -, így a BCLK limitáltsága miatt (amit nem sikerült stabilan 200 fölé tornázni) csak így lehet magas órajeleket elérni.
Akkor lássunk az eredményeket egyszálas alkalmazásokon, ahol csak az órajel és a sávszélesség a döntő!

Max órajel screenshot

SuperPi 1M @ 4000 MHz

Max SuperPi 1M @ 4263 MHz

SuperPi 8M @ 4200 MHz

SuperPi 32M @ 4200 MHz

3Dmark2001 @ 4200 MHz

Itt valamilyen bug lehet, ez az eredmény még egy 4GHz-en járatott Core 2-vel is legalább 80.000 pont fölött lenne.

3Dmark2003 @ 4200 MHz

3Dmark2005 @ 4200 MHz

Everest Cache & Memory Benchmark @ 4200 MHz

És akkor jöjjön az összehasonlítás. HT vagy nem HT?

Tehát mégegyszer, a HT nélküli eredmények 4200 MHz-en futnak, amelyek 4mag terhelés hatására 4.0 GHz-en futnak tovább, HT-vel pedig ugyanígy 4.0 GHz és 3.8 GHz-en.

Prime95

3.80 GHz HT nélkül és HT-vel